Egy vékony jégréteg, egy elfelejtett latyakos sáv és egy szerencsétlen baleset, és máris felmerül a kérdés: ki hibázott, ki felel, ki fizet. A legtöbben ilyenkor ösztönösen a ház tulajdonosára mutatnak, a jog viszont ennél árnyaltabban gondolkodik. A havas járda körüli felelősség sokkal inkább a józan észről szól, mint a lapátolás menetrendjéről.
A járda nem magánterület, mégis a tiéd
Sokakat meglep, hogy miközben a járda közterület, a takarítása mégis az ingatlan tulajdonosának vagy használójának feladata. Ezt jellemzően az önkormányzati rendeletek mondják ki, és a legtöbb helyen ez régóta bevett gyakorlat. A gond ott kezdődik, amikor valaki elcsúszik, megsérül, és felmerül a kártérítés kérdése.
Ilyenkor nem az számít elsőként, hogy volt-e hó a járdán, hanem az, hogy a helyzet mennyire volt elhanyagolt. Egy frissen lehullott hó teljesen más megítélés alá esik, mint egy napok óta érintetlen, jéggé fagyott felület. A jog nem steril állapotokat vizsgál, hanem hétköznapi helyzeteket.
Az ésszerűség elve
A havas-jeges baleseteknél újra és újra előkerül egy szó, amitől sokan idegesek lesznek: ésszerűség. Pedig ez az egész kérdés kulcsa. A bíróság azt próbálja megfejteni, hogy az adott helyzetben egy átlagos, józanul gondolkodó tulajdonos mit tett volna.
Ha egész nap havazik, senki sem várja el, hogy a járda végig száraz és csúszásmentes legyen. Ha viszont órákkal a havazás után is változatlan a helyzet, az már kellemetlenebb.
Több ház, több gond, kevesebb realitás
Különösen érdekes a helyzet azoknál, akiknek nem egyetlen ingatlanuk van. Egy városi lakás mellé vidéki nyaraló, esetleg több vikendház különböző vármegyékben. Papíron mindegyikhez tartozik egy járda, a valóságban viszont teljesen életszerűtlen lenne minden havazáskor autóba, vonatra, buszra ülni.
A jog ezt általában felismeri. Nem várható el, hogy valaki több száz kilométert utazzon a friss hó miatt. A kérdés inkább az, történt-e bármi előrelátó lépés. Egy helyi megbízott, egy gondnok, egy rendszeres ellenőrzés sokkal többet nyom a latban, mint a fizikai jelenlét hiánya. A teljes magára hagyás viszont már nehezen védhető.
Letakarítottad, aztán újra csúszik
Az egyik leggyakoribb félelem, hogy hiába volt reggel lapátolás, délután újra leesik a hó, estére pedig megint jégpálya lesz a járda. Ilyenkor sokan attól tartanak, hogy ez automatikusan felelősséget jelent.
A gyakorlat ennél megengedőbb. Senkinek nem kell egész nap készenlétben állnia, és folyamatosan „sóznia”.
>A jelenlegi szabályozás szerint közterületen tilos hagyományos útszóró sót használni, ezért jellemzően környezetkímélő csúszásmentesítő anyagokat alkalmaznak, például zeolitot, dolomitőrleményt, kálcium-magnézium-acetátot vagy egyéb ásványi alapú szemcséket, amelyek nem károsítják a növényzetet és a burkolatot.<
Ha a takarítás megtörtént, majd rövid időn belül romlottak a körülmények, az a legtöbb esetben belefér. Az aktív havazás idején bekövetkező baleseteknél a bíróság általában figyelembe veszi, hogy a veszély folyamatosan újratermelődik.
A problémák inkább akkor kezdődnek, amikor hosszabb idő telik el beavatkozás nélkül, miközben az időjárás már lehetőséget adott volna rá.
A gyalogos sem láthatatlan szereplő
Egy elcsúszásos ügy ritkán fekete-fehér. A bíróság nem csak a járdát nézi, hanem azt is, hogyan közlekedett az, aki megsérült. Téli körülmények között elvárható egy alapvető óvatosság, és ezt a döntésekben rendszeresen figyelembe veszik.
Sok ügy végződik megosztott felelősséggel. A tulajdonos elmulasztott egy lépést, a gyalogos pedig nem alkalmazkodott a körülményekhez. Ez a kettő együtt alakítja ki a végső mérleget.
Mi számít valójában?
A téli járdatakarítás jogi szempontból nem tökéletességi verseny. A rendszer nem azt várja el, hogy minden járda mindig ideális állapotban legyen, hanem azt, hogy a tulajdonos ne hunyjon szemet egy nyilvánvaló veszély felett.
A jó hír az, hogy a jog általában együtt él a valósággal. A rossz hír az, hogy a teljes passzivitás ritkán védhető. A kettő között pedig ott van az a bizonyos ésszerűség, ami sokkal inkább hétköznapi gondolkodás, mint jogászkodás kérdése. Ha szeretnéd, a szöveget még tovább tudjuk húzni bulvárosabb, történetmesélős irányba is.